Mindannyian álarcot hordunk, a megfelelés álarcát.., amit a társadalomnak és környezetünknek, munkaadónknak, családunknak, szüleinknek, párunknak és gyermekeinknek való vélt, és valós kényszer "akasztott arcunkra".. Nap mint nap küzdünk azzal hogy helyt álljunk minden területen, dolgozunk a megélhetésért, az elismerésért, ..és a szeretetért.. Nap mint nap. Nehéz, néha túl nagy teher, hiszen igazából nem vagyunk mindent elbíró kőfalak, esendő, érző emberi lényként lettünk és létezünk.. Mindenkinek kell egy pillanatnyi szünet, feltöltődés, erőgyűjtés.. Ilyenkor kicsit félretesszük a díszes kis farsangi maszkot, és megmutatjuk érzelmes, esendő, gyermeki énünket. Nevetünk, sírunk, énekelünk, táncolunk.. egy röpke időre fittyet hányunk a világra, hogy majd, szinte újjászületve megint csak meg tudjunk felelni...
..És visszavesszük az álarcot. A megfelelés álarcát.
Erről szól ez a kis festmény...
Amikor festettem éppen egy farsangi összejövetelre készültem, innen jött az induló "hangulat.."
Álarc nélkül..
olaj - HDF 26x26cm ( arc nagysága, kidolgozottsága 2.5 cm-en belül )
***
Persze sokféle álarc létezik még.. te melyiket hordod? ..esetleg többet is?
Érdemes ezen elgondolkodni..
