Egy időben meg voltam győződve róla, hogy minél nagyobb festményt készítek, az annál nagyobb értéket képvisel.. De vajon így van ez? Ha az anyagköltség arányait figyelmen kívül hagyjuk, és csak a művészi értéket nézzük. Tegyük fel hogy nagyon hasonló témát (pld: aktot) dolgozunk fel, ugyanannyi idő alatt, kb. 53x53, és 26x26cm-es nagyságban... A nagy képen kényelmesen, könnyedebben "mozoghatunk", lendületesebb munkát enged. A kisebben már aprólékosabban, szinte beszorul a téma a néhány cm-es részletekbe. Fotón mindkettő ugyanúgy mutat. A kis festményen viszont néha pár cm2-ben kell ugyanazokat az árnyékolásokat, megjelenítést alkalmazni, amit persze elég nehéz, szemmel és kézzel bírni, mindenféle nagyító eszközt mellőzve.. A végeredmény a "kívülállóknak"olykor egész hihetetlen.. (Ilyenkor van aki keresi a kasírozott fotót az alapon..) Egy ideje azon kapom magam, hogy 2cm-es arcokat festek könnyezve :-) mert szerintem a már-már ékszerszerű kidolgozottság legalább annyira fontos, mint a nagyság miatt mutatósabb festmény.. Te melyiket választanád? (Függetlenül melyik tetszik vagy sem..) A nagyobb, távlatokból szemlélendőt, vagy a kis kincses ládikát?
Bábu vagy e világban olaj - HDF - 53x53 cm
Akt drapériával olaj - HDF - 26x26 cm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése