Kis kép, nagy kép.. .. hol is kezdődik a miniatűr ?

Egy időben meg voltam győződve róla, hogy minél nagyobb festményt készítek, az annál nagyobb értéket képvisel.. De vajon így van ez? Ha az anyagköltség arányait figyelmen kívül hagyjuk, és csak a művészi értéket nézzük. Tegyük fel hogy nagyon hasonló témát (pld: aktot) dolgozunk fel, ugyanannyi idő alatt, kb. 53x53, és 26x26cm-es nagyságban... A nagy képen kényelmesen, könnyedebben "mozoghatunk", lendületesebb munkát enged. A kisebben már aprólékosabban, szinte beszorul a téma a néhány cm-es részletekbe. Fotón mindkettő ugyanúgy mutat. A kis festményen viszont néha pár cm2-ben kell ugyanazokat az árnyékolásokat, megjelenítést alkalmazni, amit persze elég nehéz, szemmel és kézzel bírni, mindenféle nagyító eszközt mellőzve.. A végeredmény a "kívülállóknak"olykor egész hihetetlen.. (Ilyenkor van aki keresi a kasírozott fotót az alapon..) Egy ideje azon kapom magam, hogy 2cm-es arcokat festek könnyezve :-) mert szerintem a már-már ékszerszerű kidolgozottság legalább annyira fontos, mint a nagyság miatt mutatósabb festmény.. Te melyiket választanád? (Függetlenül melyik tetszik vagy sem..) A nagyobb, távlatokból szemlélendőt, vagy a kis kincses ládikát? 

Bábu vagy e világban  olaj - HDF - 53x53 cm

Akt drapériával  olaj - HDF - 26x26 cm 

Kisméretű olajfestményeimről

Friss blogíró vagyok itt, ezt kérem nézzétek el nekem.. :-) Gondoltam ezt is kipróbálom.
Nehéz annak gondolatokat írássá fogalmazni, aki képekben látja a világot, az érzéseit eképpen fejezi ki.
Számomra ez az egyszerűbb megoldás. Kezdésnek beillesztem éppen aktuális festményaukcióimat.
Vaterás Evelino olajfestmények - aukciók már 1ft-
Jelenleg főleg ilyen kis képeket készítek. A technikát 3 éve gyakorlom, fejlesztem.
Kizárólag fejből, hagyom hogy "magától" alakuljon a festmény.
( Mivel már 22 éve festek, és másoltam "is" eleget, úgy éreztem a fejlődés útja csakis bennünk rejlik, a saját stílus kialakítása csak így működik.. a művészi érték korántsem a koppintásokban, fotó-hű másolásban van.. Persze ha kell lazításnak azt is megcsinálom, de mégis.. :-)
Miután megszáradtak fényes lakkal kezelem, ez nem látszik a fotókon, mivel lakkozás után lehetetlen úgy fényképezni, hogy a téma rendesen, élvezhetően látszódjék. Csak elképzelni lehet milyen élőben, ez minden esetben nagyon pozitív meglepetés szokott lenni a tulajdonosnak. A lakk nemcsak tükörfényes képet ad, de a színek élénkek, kontrasztosak, és nem mellékesen védelemmel látja el a munkafelületet..
A figurális témák a kedvenceim, az alak, arányok, árnyékolás, mozgás ábrázolása, technikai kivitelezése nagy kihívás.. Minden esetben izgalmas és megunhatatlan szemben állni a nehézségekkel, az elképzelést gyakorlati kivitelezéssé formálni. Nem kis agymunka az összehangolás, az agy, a kéz, az eszközök használatának összehangolása úgy, hogy a számunkra legmegfelelőbb, legkifejezőbb eredményt kapjuk.
Még nehezebb a néző kegyét elnyerni, amit csak érzelmein keresztül lehet.. Az emberek többségének az elég, ha eldöntheti tetszik vagy nem tetszik egy alkotás, tovább kevesen mennek, talán félnek, mert azt gondolják véleményt kell alkotni, vagy állást foglalni.. Aki viszont szeret elmélázni, belekerülni egy képbe, azon kaphatja magát hogy ismerős az érzés, a történet, "én is megéltem már ezt" "én is láttam már ezt".. Őket már megérinti a mondanivaló, ami egyénileg más-más lehet, és ez már jó. Az esztétikum is fontos, de ezen messzemenően túl kell mutatni egy festőnek. Lényeg a komponálás.. Mindenből kell egy pici, mint egy jól elkészített étel is a gondosan válogatott alapanyagok, az arányos fűszerezés, és elkészítésének összhangja miatt lehet feledhetetlenül jó.. :-) Minél több alkotói év van az ember mögött, annál jobban érzi mennyit kell még fejlődnie, minél jobban belemerül, annál jobban kezdőnek érzi magát.. Ez érdekes, mondom a saját példámat. Eleinte a kihívás az volt, hogy minél hűebben le tudjak másolni, arányaiban, a megfelelő színkeveréssel egy adott fotót, képet, bármit.. de igyekeztem túllépni ezen, folyamatában átvariálni, mert unalmasnak találtam.. Azután jött a modellfestés.. ember vagy táj, a 3D átvitele a 2D-s vászonra, farostra, papírlapra.. Akkoriban irtó büszke voltam rá, hogy meg tudtam oldani 1-1 feladatot, gyorsan, egyénileg, persze szintén kicsit átvariálva. Most már tudom, hogy ez csak az alap volt, a legnehezebb belülről építkezni, és az addig megszerzett technikai tudást, gyakorlatot felhasználni az alkotáshoz....

Felhőtlen fürdőzés  -  olaj - HDF