A következő címkéjű bejegyzések mutatása: festmény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: festmény. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 29., kedd

A madárijesztő mint festői téma.. ? The scarecrow than picturesque topic.. ?

A madárijesztő, mint metaforikus kifejezés forma a festészetben, 
egy éve merült fel először bennem. 
- Egy hivatásában hűségesen "dolgozó" magányos létű alak ő, akit emberi formával, a madarak számára is hihető és riasztó jelleggel ruháztunk fel, mi emberek. 
Ezzel a megszemélyesítéssel nemcsak karakterekké, de érző, mozdulatlan lényekké tettük őket. -
Már a harmadik egyéniséget hoztam létre a képi világomban. 
Az elsőt csak úgy festettem, a magányos, elfelejtett kis figurát.. 
 A másodiknak született Brian, mert kértek tőlem egy "igazi csúnya" madárijesztőt.
A harmadikat pedig azért festettem, mert kellett egy boldog is, a szomorúság után..
Utóbbi még keresi tulajdonosát, aki befogadná ŐT az otthonába, 
hogy ne csak a "kertben élje" sanyarú életét.. :-)

The scarecrow, than metaphorical expression form in the painting, 
a year of his occurred to me first. 
- A shape with lonely existence working in his profession faithfully he, who with a human form, for the birds credible and alarm with a character invested, we people_nation. 
With this personification not only characters, but feeling, we made them immobile beings. -
I created the third individuality in my pictorial world already.
I dyed the first so only, the lonely, forgotten little figure. 
Brian was born the second because they asked a real ugly scarecrow of me.
I dyed the third because a happy one, the sadness were needed though.
Latter is looking for his proprietor, who would take him into his home, yet, 
that no let him live his dire life in the garden only. :-)

A boldog madárijesztő  (The happy scarecrow)

Az elfelejtett madárijesztő   (The forgotten scarecrow)

Brian a madárijesztő   (Brian the scarecrow)

2014. március 21., péntek

Álarc nélkül..

Mindannyian álarcot hordunk, a megfelelés álarcát.., amit a társadalomnak és környezetünknek, munkaadónknak, családunknak, szüleinknek, párunknak és gyermekeinknek való vélt, és valós kényszer "akasztott arcunkra".. Nap mint nap küzdünk azzal hogy helyt álljunk minden területen, dolgozunk a megélhetésért, az elismerésért, ..és a szeretetért.. Nap mint nap. Nehéz, néha túl nagy teher, hiszen igazából nem vagyunk mindent elbíró kőfalak, esendő, érző emberi lényként lettünk és létezünk.. Mindenkinek kell egy pillanatnyi szünet, feltöltődés, erőgyűjtés.. Ilyenkor kicsit félretesszük a díszes kis farsangi maszkot, és megmutatjuk érzelmes, esendő, gyermeki énünket. Nevetünk, sírunk, énekelünk, táncolunk.. egy röpke időre fittyet hányunk a világra, hogy majd, szinte újjászületve megint csak meg tudjunk felelni... 
..És visszavesszük az álarcot. A megfelelés álarcát. 
Erről szól ez a kis festmény... 
Amikor festettem éppen egy farsangi összejövetelre készültem, innen jött az induló  "hangulat.." 


Álarc nélkül..  
olaj - HDF  26x26cm ( arc nagysága, kidolgozottsága 2.5 cm-en belül )
***
Persze sokféle álarc létezik még.. te melyiket hordod? ..esetleg többet is?
Érdemes ezen elgondolkodni..

2014. március 20., csütörtök

Kis kép, nagy kép.. .. hol is kezdődik a miniatűr ?

Egy időben meg voltam győződve róla, hogy minél nagyobb festményt készítek, az annál nagyobb értéket képvisel.. De vajon így van ez? Ha az anyagköltség arányait figyelmen kívül hagyjuk, és csak a művészi értéket nézzük. Tegyük fel hogy nagyon hasonló témát (pld: aktot) dolgozunk fel, ugyanannyi idő alatt, kb. 53x53, és 26x26cm-es nagyságban... A nagy képen kényelmesen, könnyedebben "mozoghatunk", lendületesebb munkát enged. A kisebben már aprólékosabban, szinte beszorul a téma a néhány cm-es részletekbe. Fotón mindkettő ugyanúgy mutat. A kis festményen viszont néha pár cm2-ben kell ugyanazokat az árnyékolásokat, megjelenítést alkalmazni, amit persze elég nehéz, szemmel és kézzel bírni, mindenféle nagyító eszközt mellőzve.. A végeredmény a "kívülállóknak"olykor egész hihetetlen.. (Ilyenkor van aki keresi a kasírozott fotót az alapon..) Egy ideje azon kapom magam, hogy 2cm-es arcokat festek könnyezve :-) mert szerintem a már-már ékszerszerű kidolgozottság legalább annyira fontos, mint a nagyság miatt mutatósabb festmény.. Te melyiket választanád? (Függetlenül melyik tetszik vagy sem..) A nagyobb, távlatokból szemlélendőt, vagy a kis kincses ládikát? 

Bábu vagy e világban  olaj - HDF - 53x53 cm

Akt drapériával  olaj - HDF - 26x26 cm 

2014. március 19., szerda

Kisméretű olajfestményeimről

Friss blogíró vagyok itt, ezt kérem nézzétek el nekem.. :-) Gondoltam ezt is kipróbálom.
Nehéz annak gondolatokat írássá fogalmazni, aki képekben látja a világot, az érzéseit eképpen fejezi ki.
Számomra ez az egyszerűbb megoldás. Kezdésnek beillesztem éppen aktuális festményaukcióimat.
Vaterás Evelino olajfestmények - aukciók már 1ft-
Jelenleg főleg ilyen kis képeket készítek. A technikát 3 éve gyakorlom, fejlesztem.
Kizárólag fejből, hagyom hogy "magától" alakuljon a festmény.
( Mivel már 22 éve festek, és másoltam "is" eleget, úgy éreztem a fejlődés útja csakis bennünk rejlik, a saját stílus kialakítása csak így működik.. a művészi érték korántsem a koppintásokban, fotó-hű másolásban van.. Persze ha kell lazításnak azt is megcsinálom, de mégis.. :-)
Miután megszáradtak fényes lakkal kezelem, ez nem látszik a fotókon, mivel lakkozás után lehetetlen úgy fényképezni, hogy a téma rendesen, élvezhetően látszódjék. Csak elképzelni lehet milyen élőben, ez minden esetben nagyon pozitív meglepetés szokott lenni a tulajdonosnak. A lakk nemcsak tükörfényes képet ad, de a színek élénkek, kontrasztosak, és nem mellékesen védelemmel látja el a munkafelületet..
A figurális témák a kedvenceim, az alak, arányok, árnyékolás, mozgás ábrázolása, technikai kivitelezése nagy kihívás.. Minden esetben izgalmas és megunhatatlan szemben állni a nehézségekkel, az elképzelést gyakorlati kivitelezéssé formálni. Nem kis agymunka az összehangolás, az agy, a kéz, az eszközök használatának összehangolása úgy, hogy a számunkra legmegfelelőbb, legkifejezőbb eredményt kapjuk.
Még nehezebb a néző kegyét elnyerni, amit csak érzelmein keresztül lehet.. Az emberek többségének az elég, ha eldöntheti tetszik vagy nem tetszik egy alkotás, tovább kevesen mennek, talán félnek, mert azt gondolják véleményt kell alkotni, vagy állást foglalni.. Aki viszont szeret elmélázni, belekerülni egy képbe, azon kaphatja magát hogy ismerős az érzés, a történet, "én is megéltem már ezt" "én is láttam már ezt".. Őket már megérinti a mondanivaló, ami egyénileg más-más lehet, és ez már jó. Az esztétikum is fontos, de ezen messzemenően túl kell mutatni egy festőnek. Lényeg a komponálás.. Mindenből kell egy pici, mint egy jól elkészített étel is a gondosan válogatott alapanyagok, az arányos fűszerezés, és elkészítésének összhangja miatt lehet feledhetetlenül jó.. :-) Minél több alkotói év van az ember mögött, annál jobban érzi mennyit kell még fejlődnie, minél jobban belemerül, annál jobban kezdőnek érzi magát.. Ez érdekes, mondom a saját példámat. Eleinte a kihívás az volt, hogy minél hűebben le tudjak másolni, arányaiban, a megfelelő színkeveréssel egy adott fotót, képet, bármit.. de igyekeztem túllépni ezen, folyamatában átvariálni, mert unalmasnak találtam.. Azután jött a modellfestés.. ember vagy táj, a 3D átvitele a 2D-s vászonra, farostra, papírlapra.. Akkoriban irtó büszke voltam rá, hogy meg tudtam oldani 1-1 feladatot, gyorsan, egyénileg, persze szintén kicsit átvariálva. Most már tudom, hogy ez csak az alap volt, a legnehezebb belülről építkezni, és az addig megszerzett technikai tudást, gyakorlatot felhasználni az alkotáshoz....

Felhőtlen fürdőzés  -  olaj - HDF